Cikkek

Berki Krisztián – Igyekszem jó gazdája lenni négylábú barátaimnak

Sportoló, műsorvezető, médiaszemélyiség és üzletember egyetlen személyben, ugyanakkor szenvedélyes állatbarát is, akinek életéből sosem hiányoztak a kutyák. Kötetlen és szórakoztató beszélgetést folytattunk Krisztiánnal, akinek mindenről markáns véleménye van. Nem is rejtegette elölünk!

Honnan származtatható a kutyás indíttatásod, az állatok iránti vonzalmad?

Gyerekkoromból hoztam magammal ezt a szeretetet. Kölyökként egy szálkásszőrű tacskó volt a leghűségesebb társam, ő volt az első kutyám. Iskolába járattuk egy évig, majd vadászok mellé adtuk, ahol megtanult rókát és patkányt fogni. Hamisítatlan kotorékeb volt. A cicákat valahogy sosem éreztem magamhoz igazán közel, ám mostanság gyakran eljátszom a gondolattal, hogy jó lenne egy kopasz macsekot tartani. A kopasz macskák szépek!

Jelenleg egy kistestű ebed van, miért pont ez a termet és fajta, a terrier vagy a bulldog lett a kedvenc? 

Kevesen tudják, hogy Chloé előtt volt egy gyönyörű német dogom, akit Maximusnak hívtak. Abban az időben 59 négyzetméteren éltem, és komolyan paráztam, hogy nem leszek képes kielégíteni a hatalmas jószág mozgásigényét. De hiba volt aggódni, mert hamar kiderült, hogy ő ugyanolyan lusta, mint én. Ennek ellenére később mégis be kellett látnom, hogy nagyobb teret igényel ez az extrém alkat.

Bárhová mentünk, mindenhol szembesültem egy vicces problémával: otthon, az autóban, vagy akár egy étteremben ülve is magasabb volt nálam, az emberek pedig a báránylelke ellenére is féltek tőle. Közben megismertem a volt párom, akivel együtt megvettük Chloét, a boston terriert. És bár a két kutya nagyon jól megvolt egymással, Maximust mégis el kellett engednem.

Hiányzik, de nem bánkódom, mert egy híres tenyésztőhöz került, ahol nagyon szép karriert futott be. Visszatérve a kérdésre, szeretem a kistestű kutyákat is, mert jól „használhatók” és könnyen kezelhetők. Fontos leszögezni, hogy itt nem az ölebekről beszélek, hiszen egy igazi kutya böfög, röfög, fingik és mellé még ugat is – legalábbis szerintem! (nevet) Ezeknek a kritériumoknak pedig tökéletesen megfelel majd a francia bulldogunk.

Hogyan került hozzád Jack, a Berki família legifjabb tagja? Milyen elvek és szempontok mentén neveled őt?

Tavaly karácsonykor még nagyon zűrös volt az életem, de miután rendeződtek a dolgok, elkezdtem agyalni, hogy kellene egy újabb kutyus, kontra érdemes-e feladni a függetlenségem. Végül az állatszeretet győzött, és Nati lányom is nagyon vágyott egy kis haverre. Én is szerettem volna egy vagány bulldogot, aki mindenhová velem tart, legyen szó családi kirándulásról vagy éppen üzletről. De mióta Jack velünk van, folyton csak a szerelmemmel lóg, el sem mozdul Mazsi mellől, így napjában csupán kétszer, reggel és este látom. Tulajdonképpen van is kutyám, meg nincs is kutyám!

Nevelés. A sport megtanította nekem, hogy nagyon fontos az iskolázottság. Ha én sikeres akarok lenni a teniszben, akkor elmegyek egy teniszedzőhöz, aki felvértez a kellő technikai tudással. Ez a kutyáknál is így működik, és lényeges szempont, hogy a fajta adottságai alapján haladjon az ember. Hasonló ez, mint a gyereknevelés. Senki sem csöppen a világba jó szülőnek, a saját hibáinkból okulva válhatunk azokká. Jack kiskölyök még, így nála most a szobatisztaság elsajátítása a legfontosabb, számunkra pedig az, hogy egyben maradjon a lakás. (nevet) A későbbiekben majd oviba és kutyaiskolába megyünk vele, szeretném, ha letenné az alapengedelmességi vizsgát.

A Quebeck rendkívül elkötelezett a felelős állattartás ügyében. Érdekelne a személyes véleményed, te mit gondolsz, hogyan lehetne a vonatkozó közgondolkodást helyes irányba terelni?

Sajna még finoman szólva sem látom erre megoldást. Gyakran fordulok meg gyermekotthonokban, ahol iszonyatos szembesülni a ténnyel, mennyi szülő löki el magától a saját vérét… Sok tekintetben teljes szemléletváltásra lenne szükség, de úgy gondolom, a témában rejlik a probléma masszív és elsőszámú gócpontja. Ha ez a szomorú helyzet megváltozna, ha az emberek felelőségteljesebben gondolkodnának és gondoskodnának, biztos vagyok benne, hogy az állattartási kultúra is pozitív fordulatot venne. Én addig is igyekszem a magam módján harcolni ezért, menhelyeket támogatni, és jó gazdája lenni négylábú barátaimnak.

 

Írta: Tóth Krisztián Márk

Forrás: Quebeck média

Ha tetszett a cikk, és szeretnél értesülni legújabb híreinkről
kérünk lájkold Facebook oldalunkat!

To Top